Peakbagger.com

Ascent to Barre des Écrins-Refuge des Ecrins on 2020-08-15

Climber: Péter Hugli

Others in Party:Kurtán Balázs
Date:Saturday, August 15, 2020
Ascent Type:Unsuccessful - Turned Back
Point Reached:Barre des Écrins - Refuge des Ecrins
    Location:France
    Elevation:10371 ft / 3161 m
    Remaining Elevation:3087 ft / 940 m (23% left to go)

Ascent Trip Report

Augusztus végére kivettem egy hosszú szabadságot 13-tól a végéig. Két hét van hegyet mászni. Balázzsal már megvolt a terv tavaly óta: Piz Bernina. "B" terv is volt: Mont Blanc, ahová még a szállást is lefoglaltuk. De az idojárás azt is tudja játszani, hogy egyszerre mindkét helyen rossz ido van. Viszont vannak az Alpokban helyek, ahol sokkal többször van jó ido, mint máshol. A Dauphiné Alpokban, Dél-Franciaországban van az Alpok legdélibb és egyben legnyugatibb négyezrese a Barre des Écrins és ide makuláltlan idot jeleztek. Tavaly szinte pontosan ugyanekkor, augusztus 14-én autóztunk nagyon közel hozzá Szilvikével, de a hegy elbújt a Mont Pelvoux mögött. Az ember két módon láthatja meg: ha egészen a lábáig megy vagy ha más nagyon magas hegy csúcsáról nézi. Balázst sikerült meggyozni, hogy menjünk: négyezres és a havas mellékcsúcs a Dome de Niege a "Leichte 4000er" címu könyvében is benne van. A leichte azt jelenti könnyu.

A Barre des Écrinst még akkor sem könnyu megközelíteni, ha az embernek van autója és napokat képes vezetni. Nagyvárosoktól messze, tömegközlekedés csak franciául, sok átszállással, a Google sem segít tervezni. A legegyszerubb dolog a szállás lefoglalása volt, a Refuge des Écrins szálláség augusztus 10-érol interneten foglalható és rengeteg üres hely volt ezen a népszeru hegyen (mindennek megvan az oka). A tervezett út Budapest - Zürich (alvás) - Genf - Grenoble vonattal. Onnan busz Brianconba (https://www.autocars-resalp.com), ahol alszunk és utána reggel valahogy eljutunk a Refuge-ba. Arra találtam egy csak francia buszmenetrendet: https://www.paysdesecrins.com/transports .

Szerdán még dolgoztam, este edzek, virágot locsolok, pakolok, Szilvike már elindult a családi nyaralására Horvátországba. Két hétre már rég csomagoltam, foleg tömegközlekedéssel, de megtartottam új szokásomat, nem fogok bakancsban vonatozni: kiscipo és civil ruha magamon, a nagy hátizsákban a bakancs, kötél meg minden ami befér, a mini 10 literes hátizsák így mellette a vállamon, az is kitömve. Egy kulacs és egy termosz. Ételt meg majd veszek a vonaton meg a helyszínen aranyáron. Csütörtökön egész nap vonatozás Zürichbe, ezt már ismerem és élvezem. Balázzsal örömteli találkozás, evés a vietnámi étteremben, nevetgélés, tervezgetés, bevásárlás. Este az o bepakolása is hasonló mint az enyém elozo nap, sot ha lehet rosszabb, valamiért nehezebb a csomagja, még így kötél nélkül is, könnyítésül pár dolgot szándékosan otthon hagy: sisak, hálózsák, aláöltözet nadrág, 2 bot helyett elég 1. Emlékeztetett arra, ahogyan Mr Bean csomagolta össze a dolgait a kofferébe. Másnap vár az elso osztályú, hibátlan vonatunk Genfbe, fotelszeruen kényelmes ülések és mekkora tágasság. De Svájc megint esos és már abszurdan drága. A menüben kinézünk egy 5 frankos "Snacket", ami pont a saláták mellé van kiírva, azt képzelem az a sonkás-sajtos tál kerül annyiba ami a képen van. Ja nem, csak egy zsemleméretu fura pogácsa benne 5 darab 1 köbcentis sajt- és sonkadarabbal. Még a bevándorló büfés is nevet. Na jó kipróbálom, a semminél jobb. Genfben átszállás, határon "átlépés", nincs senki, kifelé mehetsz Svájcból. A Grenoble-be tartó vonat az elozo szöges ellentéte, rideg, kényelmetlen, szuk, tele van és az ablakok sötétítoi sem jók. Az idojárás viszont két perc alatt napos lesz és a látvány is ismeros, 2018-ban erre autóztunk Szilvikével a La Tournette-hez. Már azt tervezzük, hogy a Grenoble fölé magasodó Chamechaude-t fogjuk mászni az Écrins után, ami a legkisebb ultra az Alpokban, jó levezetés lesz... ez végül nem teljesült, ahogy az sem, hogy meglássuk a Chamechaude-t mert felho ült a tetején.
Grenoble-bol napi két busz megy Brianconba, ha a 15:15-ösre most nem jutunk fel, akkor kukába dobható az egész terv. Ez a baj a tömegközlekedéses tervekben, sok a szuk keresztmetszet. Egyetlen késés elronthat mindent. Szerencsére beérünk Grenoble-ba, a busz ott van, még késik is, nem baj csak találjon oda. Sötétített üveg, légkondi, mi beülünk leghátulra, mint a rossz gyerekek. Ez a kedvencem, amikor már nem átszállásra kell odaérni, el is tudnék aludni, de a látvány most fontosabb, a busz La Grave felol, az Écrins nemzeti park északi oldalán megy Brianconba, a célpontot úgysem láthatjuk, de a La Meije-t igen, erre készülve a jobb oldali ablakot választom. Balázst lázba hozta a La Romanche völgyében a látvány, nagyon tetszett neki a francia Alpok, pedig itt még havat sem láttunk eddig, talán élettel telibbnek érezte, mint az "unalmas" Svájcit, lehet a növényzet miatt? Nekem könnyu, én az Alpok összes aspektusát szeretem. Most viszont a térképet néztem, melyik kanyarban bújik elo a La Meije? A Lac du Chambon tónál kinyílik a völgy, micsoda kitett helyeken megy a busz mellette, most már nincs sok hátra. Nemsokára kiírva: La Grave, a híres síközpont és benézek ott jobbra a magasban fent a La Meije. Komplex a formája, egy felszöko csúcs egy fekete sarokszeru fal közepén, mögötte a többi fogat egy nagy felhofoszlány takarja, a fal aljában gleccser, sot minden oldalán gleccser, sajnos messze van, a szembenlévo fennsíkról kéne nézni, nem innen a faluból, nem tudok egy jó képet csinálni róla. Tekintélyt parancsol mindenesetre. Brianconig Balázs elalszik egy idore, én bámulom a hegyeket tovább, hátha elobukkan az Écrins egy pillantásra valahol, de nem, nem látszik innen. Csak közelrol, vagy a magasból. Briancon-ban bevásárolunk másnapra és a vacsorához, de baj van: a buszmenetrendet nézve észreveszem, hogy augusztus 15-én más a menetrend, nem megy fel a busz az Écrins alá a Pre Madame Carle parkolóig, ahonnan a gyaloglás kezdodne. Na ne, akkor mi az alternatíva? Gyaloglás az utolsó elotti állomásról? Balázs nem rajong érte. A recepción viszont tudnak taxit hívni, ez sem rossz. A recepciós Chloé-tól megkapom Rémy telefonszámát, aki egy angolul beszélo taxis, ez itt nem gyakori. Felhívom, szerencsére ráér, 100 Euró (úgy emlékszem), sikerül megbeszélni 70-re. A szobában vacsorázunk, most már nyugodtan.

Reggel reggeli után már vár Rémy, és most már újra ismeros az út, erre jöttünk Szilvikével tavaly augusztus 14-én, de most augusztus 15-én Rémy befordul a Mont Pelvoux felé az egysávos úton, elvezet a Madame Carle parkolóig és végül 80 Eurót kap annyira örülünk, hogy ilyen simán ideértünk. Átöltözünk, a túrára nem szükséges cuccokat elrejtjük egy bokorban és elindulunk. Nagy a tömeg, sok ember jár erre, napsütés, meleg és a fák már el is tunnek, a Mont Pelvoux mögött meglátjuk az Écrins déli falát, egyáltalán nem különleges, a Pelvoux, a Pic sans Nom és az Ailefroide ijeszto tornyai mellett. Túlöltöztem a meleghez, fárasztó a nagy hátizsák cipelése, egy ebédszünet a Refuge Glacier Blanc-ban, innen már látni az Écrins alatti hatalmas Glacier Blanc szélét. A gleccserre kötél nélkül lépünk, a hasadékok látszanak, van nyom is. Néhány helyen ugrani kell, de nem vészes. Balra már elobújik a másnapi cél, majdnem a klasszikus szemszög, egy kicsit oldalról. Balázsnak nem tetszik a meredekség, mondja a szokásosat, hogy o ott fel nem megy, nyugtatom, hogy "leichte", maximum 40 fok és a szerpentinek úgy mennek ott, hogy a leheto legkönnyebb legyen. Jobbra kint a szállásunk féluton ezen a hatalmas gleccseren, fel kell menni hozzá a sziklára. Amikor épült a Refuge des Écrins még 50 méterrel magasabban állt a Glacier Blanc.

Itt megállunk, most már a klasszikus szemszögbol szemügyre vehetjük a hegyet. Mintha egy dobozt megtöltöttek volna hóval és átlósan kettévágták volna. Két "nyelven" közelítheto meg a hasadékos lejto, utána S alakban kell a havon szerpentinezni, jobbra a Dome de Niege mellékcsúcs van, a balra lévo focsúcs egy kitett sziklagerincen érheto el. A kulcsrész a hóról sziklára átlépésnél van. Ezt akkor is vállalom, ha Balázs csak a Niege-ig jönne. Azt mondja ezen gondolkozik. Nemsokára máson kell gondolkozni. Eloremegyek, végignézem a gleccseren a nyomot, hogy éjszaka ezzel ne legyen gond. Közben több más mászó is érkezik mire visszajövök, Balázs szóba elegyedik mindegyikkel.
Itt egy pár akinek a férfitagja szerintem nem örül, hogy itt lehet, a Roche Faurio-ra készülodnek egy vezetovel és úgy látom a no ötlete lehetett a túra. Egy kisebb csoport, ahol az egyikük nem javasolja az Écrinst, "It's fucking dangerous" - mondja és hogy ijeszto hangokat hall a gleccserbol. Túlságosan felmelegítette a nap és a sérac-ok, a gleccserrol leváló jégdarabok hullhatnak le róla ezért a hegyivezetok most nem is visznek oda klienseket. Ez már gondolatébreszto. Egy öregebb és egy fiatalabb mászó most érkezik vissza róla. Ilyen késon? Ok a déli falon másztak éjjel, az öreg katalán és azt mondja, hogy a sérac-ok hullása "always a possibility". Úgy gondolom megvárom mit mondanak a szálláson. Nyugtalan leszek, visszafordulni nem akarok, de hülyeséget sem akarok csinálni, Balázst sem akarom veszélybe sodorni. Mindenestre örülök, hogy nem mondott élbol nemet, tehát vágyik azért rá o is. A felszerelést lent hagyjuk a gleccseren, minek vigyük fel, ha holnap úgyis itt kezdünk, akármerre is megyünk. Felmegyünk a szálláshoz a naplementében, most valahogy "nincs idom" a táj szépségével foglalkozni. A szálláson a recepciós lány egybol kérdezi hova akarunk menni, mondom Écrins, azt mondja ne menjünk arra, mert most nagyon veszélyes, meg is halt valaki még júliusban. A két hónyelvbol is csak a bal oldali járható, azt is hozzáteszi, hogy most, hogy ezt tudjuk mehetünk persze, de senki nem megy holnap oda.

Tehát ez a válasz arra, hogy miért lehetett olyan simán szállást foglalni, miért nincs tele a szállás, miért ment az öreg Petter Bjorstad is az elso próbálkozásakor ide július 13-án, és ha az FFCAM francia alpin klub netes foglaló oldala mellett a https://www.refuge-ecrins.fr/ oldalon is keresgélek megtudtam volna, hogy a Barre des Écrins-en idén már vége a nyári szezonnak. Az Alpok többi négyezresével ellentétben ennek a hegynek a szezonja nem augusztus, hanem június vége és július eleje, mint ahogy azt Damien Haxaire, a hely vendéglátója utólag meg is erosítette. Ez annak az ára, hogy itt olyan gyakori a napsütés. Augusztusra a nap már használhatatlanná olvasztja a Glacier Blanc felso meredek részét, ahol a normálút vezet.

A szobában meghozom a döntést, ha senki nem megy oda, akkor a helyzet komoly és mi sem megyünk, marad a Roche Faurio nekünk is. Szilvike szavai visszhangoznak a fülemben, hogy legyen belolem is öreg hegymászó.

Folytatás: https://peakbagger.com/climber/ascent.aspx?aid=1464442
Summary Total Data
    Total Elevation Gain:10371 ft / 3161 m
    Gear Used:
Ice Axe, Crampons, Rope, Hut Camp
Ascent Statistics
    Gain on way in:10371 ft / 3161 m
    Route:Glacier Blanc normálút
    Start Trailhead:Refuge du Pré de Madame Carle   0 ft / 0 m
Descent Statistics
    Route:Glacier Blanc normálút
    End Trailhead:Refuge du Pré de Madame Carle   



This page has been served 167 times since 2005-01-15.




Copyright © 1987-2022 by Peakbagger.com. All Rights Reserved. Questions/Comments/Corrections? See the Contact Page Terms of Service