Peakbagger.com

Ascent of Pico de Aneto on 2018-08-20

Climber: Péter Hugli

Others in Party:Kurtán Balázs
Date:Monday, August 20, 2018
Ascent Type:Successful Summit Attained
Peak:Pico de Aneto
    Location:Spain
    Elevation:11168 ft / 3404 m

Ascent Trip Report

Terveztük, hogy Balázzsal idén is megyünk az Alpokba, ki is vettem a két hét szabadságot, persze az elso hetére az egész Alpokba rossz idot jeleztek elore. Megkerestük hol van jó ido: a Pireneusokban. Hogy lehet odamenni? Barcelonába repülo és onnan buszozás vagy bérautó. A bérautó nem volt túl jó hír a júniusi francia élmények után, de Balázs azt mondta o vezet szívesen és intézi. Hütte foglalás, hotel foglalás, repjegy vevés, oda-vissza 100000+ Ft (fapad ja...), életem elso repülése teljesen egyedül. Persze feladott csomaggal a jégcsákány miatt, lehetett izgulni. Szombat 15:00-re a reptérre érek, egy gombostut nem lehet leejteni annyian vannak. A gép ráadásul 1 óra késéssel indul 19 óra után (amibol az utolsó órát a gépben ülve várva töltjük). Közben izgulás, hogy odaérünk-e egyáltalán a foglalt szállásra, sikerül-e Balázsnak lerendezni az autót. Végre felszállunk, 3 db 0,33-as Dreher és egy tésztaleves rendel, végre egy kis nyugi.
Milyen szép a naplementében a Földközi-tenger, még sosem voltam ilyen messze nyugaton. Leszálláskor megint lehet izgulni: meglesz-e a feladott csomag... hát jó sokat kellett várni rá, de meglett. Telefonálgatás a szállással, hogy mikorra érünk mégis oda. Aztán végre felvesz Balázs a Citroen C4-gyel, huh már rég láttuk egymást most már tényleg kezdodhet a kaland.

A terv másnapra, hogy eljutunk a Refugio de la Renclusa-ba. Útközben szembesülünk a katalán és spanyol sivataggal, félig kihalt falvakkal, félkész házakkal. Benzinkútnál és falvakban étel, ital tápolás, furcsa tengeri dolgok evése az egyik étteremben, jól érezzük magunkat.
Hospital de Benasque parkolás, a hegyet nem látni még, könnyu túra a hüttéig. Onnan sem látni a csúcsot még.

Este rengeteget eszem, Balázs desszertjét is, nem tudom hány pohár vörösbor. Mi megyünk a legkésobb aludni, szerintem mindenkit felverünk, de ha addig nem is Balázs a horkolásával biztosan. Fel is kellett keltenem, mert ez már komikusan hangos volt. A sötétben egész tömeg indul, de a napfelkeltére azért csak eltévedünk. Az Alpenkarte nem muködik net nélkül (ezt még kezelni kell a késobbiekben). Találkozunk 3 franciával, kérdezzük merre... nem tudják... még térképük sincs... a hegyet már persze látjuk, jó messze van. Rengeteg kavarás után átkelünk egy hasadékszeruségen (akkor nem tudtuk ugyen, de Portillión Superior a neve). Lent egy ellenorzo arc vár minket, spanyol angollal kikérdezi mik a hegymászó tapasztalataink... úgy néz ki átmentünk a vizsgáján és továbbenged. Onnan egyenes út a gleccserig, de ilyen végeláthatatlan köveken és csak nem ér közelebb. A gelccseren sok ember, elég ártalmatlannak néz ki, kötél szinte senkinél, mi se hoztunk. Persze egy ido után jobbra ki rosszfelé megyünk, van vagy 40+ fokos a gleccser, Balázs rendesen fél már,de végül visszaérünk az agyontaposott útra. Cikkcakkban fel a sziklákhoz, ott mászás, menés vegyes terep. Egy ponton letesszük a hágóvasat már, mert a csúcs nagyon közeledik. Átmegyünk egy nehezebb részen, ez lehetett a híres Mohamed-híd? Hát ez semmise. Aztán 50 méterrel feljebb nagy sor áll, jaaaa, hogy az ott a Mohamed-híd! Fél méter széles 2 méter hosszú kb, semmi nehézség átsétálni rajta, van aki kötéllel, van aki négykézláb megy. És így az utolsó akadály után végre a csúcson, végre megint egy jó nagy hegyen, bár nem az Alpok, de az, hogy tényleg egy darab magasabb hegy nincs a látóhatáron sem és felhok sem, hát ez azért különleges. Jó nagy hely van itt fent, lehet pihizni, szárított pulykahúst és kokemény gumicukrot enni, megcsináltuk. Sokan vannak, de most nem zavar.
Lefelé a gleccseren másfelé megyünk a Ibón de Salterillo felé. Az elején nagy örömmel, de aztán a gleccser után ezek a kövek...VÉGTELEN egyszeruen, a völgy legaljáig megyünk, a jelzett utat elvesztve-megtalálva-kiegyenesítve, a Portilliónt messze kerülve, odalent persze tehenek amiket szintén kerülhetünk, aztán az egész gerincet megint, hogy egy ismeretlen úton menjünk vissza a Refugioba. Balázsnak már nagyon elege van itt. A vége felé szinte a feladás szélén (bár nem tudom ha feladja, akkor mégis mi lenne az alternatíva). A Refugio-t elérve nekem azonnal egy vörösbor kell, Balázs pedig azért imádkozik, hogy leérve elérjen egy buszt, ami elviszi a parkolóig. Én már csak azért sem, végig gyalog most már. A refugio-t elhagyva olyan távolinak tunik a reggel mikor elindultunk, ez tényleg csak ma hajnalban volt. Innentol leérni már ilyen jutalom, a busznál látom Balázst sorban állni. Aztán már megy le a nap, nem rossz megint itt hót egyedül a hegyek között úgy hogy teljesítettem amit a kötelességemnek képzeltem.
Az autóban már ott van Balázs és sokkal jobb kedvuen, mint mikor elváltunk. Röhögcsélés aztán indulás a hotelbe ami itt van a közelben szerencsére, még jó, hogy valaki el tud odáig vezetni.

Felszerelés: Bakancs, hágóvas, csákány, sisak
Summary Total Data
    Gear Used:
Ice Axe, Crampons, Hut Camp
Ascent Statistics
    Route:Hosp. de Benasque -> Portillón Superior -> Aneto
    Start Trailhead:Hospital de Benasque  
Descent Statistics
    Route:Aneto -> Ibón de Salterillo -> Hosp. de Benasque
    End Trailhead:Hospital de Benasque  



This page has been served 134 times since 2005-01-15.




Copyright © 1987-2019 by Peakbagger.com. All Rights Reserved. Questions/Comments/Corrections? See the Contact Page Terms of Service